MIT JELENT A VISELKEDÉSKULTÚRA?

„Felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a viselkedése.”

Szükséges van-e arra, hogy 2020-ban viselkedéskultúráról beszéljünk, beszélgessünk? Van-e létjogosultsága az illem, etikett, protokoll, kommunikáció szabályainak ismeretére és ennek helyes alkalmazására?

A válasz úgy gondolom határozottan igen.

Tegyünk fel még egy kérdést annak érdekében, hogy a fenti kérdésekre helyesen tudjuk válaszolni.

Mikor nem viselkedik, mikor nem kommunikál az ember?

Mielőtt tovább olvasnád, kérlek gondold ezt a kérdést végig!

A válasz erre az összetett kérdésre az, hogy nincsen olyan, hogy nem viselkedünk vagy nem kommunikálunk valamilyen formában.

Sokan azt mondják, de hát, amikor alszunk akkor se nem viselkedünk se nem kommunikálunk. Valóban így van ez? Gondolj bele! Mindig úgy fekszel le, ugyanabban a pózban, ahogy felkelsz? Nincs olyan, hogy álmodban kiabálsz, esetleg leizzadsz, kiver a víz, csapkodsz, dobálod magad vagy éppen káromkodsz? Dehogynem. Ez nem viselkedés? Ez nem kommunikáció? Dehogynem, csak éppen nem tudatos és nem igazán kontrollálható, de attól még van és létezik.

A viselkedéskultúra tudományának megjelenése több ezer évre vezethető vissza. Már az ókorban a filozófusok is foglalkoztak a viselkedés tudományával, annak üzenetével és hatásával. Azóta sok tudományág és maga a pszichológia is mélyen, behatóan foglalkozik vele.

A viselkedésünk elárulja a személyiségünket, a lelkiállapotunkat, az iskolázottságunkat, a társadalmi közeget, magát a családot, amibe felnőttünk, ahol szocializálódtunk. Mintákat követünk, melyek lehetnek jók, de lehetnek rosszak is.

Nagy a felelősségünk abban, hogy amit átadunk a következő generációnak az követendő és tovább adható legyen.

A viselkedéskultúra, ahogyan a nevében is hordozza kultúránként, korszakonként, földrajzi helyenként változhat és változik is. Bár sok elemét évszázadok óta örökítjük át, mégis rengeteg olyan eleme van, amely az adott korszakkal együtt változik, lazul, átalakul, kiegészül vagy éppen szűkül.

Egy dologban azonban biztosak lehetünk, ez pedig az, hogy ezekre az ismeretekre szükség van, enélkül nem érhetünk el sem sikereket, sem elfogadhatóságot. Legyen tudásunk bármilyen nagy és alapos, ha ehhez nem párosulnak azok az alapvető viselkedéskulturális, kommunikációs szabályok ismeretei, – ha azokat nem, vagy helytelenül alkalmazzuk -, akkor magunkat fosztjuk meg a boldogulás és siker lehetőségétől.